Az első összeütközés

Tokyo napfényben fürdött. A délutáni órákban mindenki élvezte a napsütést. Ki haza felé tartott, ki  pedig csak sétált. Egy Elemi iskola előtt egy kislány egyedül ácsorgott. Hol az embereket nézte, hol az eget, hol pedig az utca kétiránya felé tekintett, mintha várt volna valakit. – Már megint nem jött el. – Sóhajtott egy nagyot. Lábával megbökdöste a falat, melynek támaszkodott, majd lemondó pillantással jobb felé nézve, az ellenkező irányba vette az irányt. Végig ment az iskola mentén, majd egy kereszteződés után befordult balra, majd megállt egy autóbusz állomásnál. Alig várt 2 percet, már jött is egy busz, melyre felszállt. 10 percnyi utazás után leszállt a buszról, majd bement egy házba. Bent levette cipőjét, ledobta táskáját majd befutott a konyhába, ahol egy fiatal asszony főzött. – Szia mama. Nee-chan hol van? – Naru? Hát nem arról volt szó hogy érted megy? Nem értem ezt a lányt. Én is voltam tini, mégsem hagytam cserben a szüleimet. 15 éves létére eléggé elkanászodott. Csak annyit kértem tőle, hogy kísérjen haza, és útközben vegyetek zöldséget a boltban a holnapi ebédhez. A pénzt is neki adtam. – ugyan mama hagyd csak. Biztos elfelejtette. Tudod hogy milyen. – A nő ránézett kislányára, majd kicsit megenyhülve rámosolygott és a hűtő felé tartott.-Tudom, hogy nem könnyű. Egyikünknek sem, de meg kell próbálnunk így élni. Apátok folyton úton van, és hát a nevelés?! Menj és játsz egy kicsit. – A kislány felment a szobájába és rávetette magát az ágyára. Az ablakon nézelődött kifelé, miközben azon gondolkodott, hogy hol lehet a nővére, Naru.

Du. 4 óra felé egy hatalmas épületben meghallgatást tartottak. Kerestek modelleket, fiatal énekeseket, minden olyan fiatal embert, akinek vmilyen tehetsége van. A rengetek ember között nem egy iskolás lány és fiú is volt. Izgatottan tolongtak, mígnem egy szemüveges köpcös alak a biztonsági őrökön keresztül át fúrva magát ki lépett a bejárati ajtón. Szeművegét feltolva orrán, kényes hangon elmondta az embereknek, hogy tehetségeik szerint mennyenek be abba a szobába, amelyre fel van írva egy cédulára a megnevezés. Ezután termetéhez képest elég ügyesen beugrott az ajtón, hogy megmentse magát a halálra taposástól. Az emberek eszüket vesztve az izgalomtól egymást lökdösték, hogy minél hamarabb bekerülhessenek. Nem először volt már megrendezve ennél a cégnél ilyen tehetség kutatás. A nagy érdeklődést még az is fokozta, hogy akik nem feleltek meg, azok másnap szégyenkezve kulloktak haza, de akik átmentek a rostán, azok luxus szobát kaptak, és különféle szakemberek segítségével megkezdődött a karrierjük építése. Persze ehhez az is hozzátartozott, hogy a továbjutottak egy kis időre eltüntek, de hát ez hozzá tartozik a siker útjához. A fiatal tehetségek egy-egy ajtó előtt izgatottan várakoztak és beszélgettek. – naru-chan mond csak, te szóltál otthon? – ehh, hogy? Nem, nem. – Nem??? Pedig jó lett volna. Mi lesz ha beválasztanak, és nem mész haza egy ideig. Nem fognak érted aggódni? – Ugyan már Aya. Nem fognak beválasztani, de még ha be is vállasztanának, az anyukámnak akkor sem hiányoznék. Semmi sem jó neki amit csinálok, és ott van neki Vicky. – Tudod Naru szerintem egyáltalán nincs igazad. Az anyukád nagyon szeret és csak rád támaszkodhat. És a hugod is nagyon aranyos. Tényleg! Nem kellett volna érte menned? – Ugyan minek?! Egyedül is haza tud menni. – Nem úgy hangzik mintha szeretnéd. – Mert nem is. Alighogy megszületett, apa csak vele foglalkozott. Ráadásul 3 évre rá el is költözött külföldre. – Ez nagyon úgy hangzik hogy féltékeny vagy rá. – Lehet. De ne beszéljünk róla.

Másnap reggelre Vicky arra ébredt, hogy idegen öltönyös emberek vannak a nappalijukban és az anyukáját körbeállva egy bajúszos férfi vígasztalja. Nem mert bemenni a szobába, megijedt a sok idegen embertől, és lebénult attól a látványtól, hogy az anyukáját sírni látja. Megbújt a lépcső mögött és izgatottan figyelte, hogy mit beszélnek a felnőttek.

-         Nyugodjon meg asszonyom. Nem kell félnie. Megtaláljuk a lányát. – de mi történt vele? Mi ez az egész? – Nézze, azért is jöttünk ki és kezeljük a lánya eltűnését, mert sajnos nem egyedi eset. Gyanakszunk egy cégre, ami mostanában tehetségeket keress… - igen, igen, láttam a reklámjukat. – Gondolja hogy a lánya elment a tegnapi meghallgatásra? – nem tudom. Soha sem mond semmit. Igazság szerint neki tegnap a húgát kellett volna hazakísérnie és a boltból hoznia zöldséget. – nyugodjon meg kérem. Ne sírjon. A lányáról készült fényképpel könnyebb lesz megtalálni. – vagy azonosítani. – súgta egy férfi a társának, aki az ablaknál állt. Annyi fiatalt találtunk már meg eldeformálódva, vagy öregen, és csak a DNS minta alapján tudtuk meg hogy ki kicsoda. Mások meg elő sem kerültek. Akik meg másnap mentek haza a meghallgatásról, bármit is kérdeztünk tőlük, semmire sem emlékeztek. Csak azt hajtogatták hogy egy barátjuknál aludtak. Még azt is elfelejtették, hogy ott jártak. Én mondom ez már tragikus. Hogy ennek az asszonnynak nem jött haza a lánya, hát, nem hinném hogy valaha is látni fogja. – Kint a kapu előtt a két férfi megállt és visszanéztek a házra. Aki eddig beszélt elindult a kocsija felé, míg a másik elővette telefonját és egy üzenetett írt:-Manx, híreim vannak, Yuu.- Ezután társa után ment és beszált a kocsiba.

Egy virágüzletben.

-         Ma ne mozdulj ki, mert megsérülsz. Ehh. Micsoda ostoba jóslat. Ha az lett volna hogy egy kellemes éjszakád lesz egy csinos hölggyel, azt mondom csak tessék. De ez?! – Ugyan már Youji. – De nézd meg Omi. Hogy írhattak nekem ilyet? Ez a szerencse süti. Csak egyszer próbálom ki és máris megbánom hogy kinyitottam.Te nem próbálod ki? – Kösz de nem. Szerintetek lesz ma forgalom? – Omi sokáig várt a válaszra, aztán feladta. Ez valahogy nem az ő napja. Youji az asztalnál ülve bosszankodva olvassa a szerencse cédulákat egyiket a másik után, majd ki dobja. Ken az asztal másik oldalán az aznapi újságot olvassa, Aya pedig már 20 perce ugyanazt a virágot locsolja. Szomorúan leül Kennel szembe és az újság felé eső részét kezdi olvasni. – Áh! Feladom!! – csap egy nagyot Youji. Ez egy átverés. – Duzzogva rákönyököl az asztalra, majd hirtelen felnéz, mert észreveszi, hogy az eddig virággal bíbelődő Aya ott áll felette. Omi feszülten nézi hogy mik lesznek a fejlemények, míg Ken az újságjába bújik. Aya felveszi az utolsó kibontattlan szerencse sütit, kettétöri majd elolvassa. Miután elolvasta ledobta az asztalra és kiment ugyanazt a virágot locsolni. Youji és Omi összenéztek, majd egszerre kaptak a cetli után. A fiatalabb volt a gyorsabb. Miután elolvasta, döbbenten nézett a vörös hajú srác után. Youji, mivel hiába várt társára, kikapta a kezéből a cédulát, majd miután elolvasta dühötten kiment Ayához. – Aya. Elloptad a cetlimet. Ez az enyém volt. Ezt nekem szánták. – Omi gyorsan kirohant, hogy lecsillapítsa a szőke hajú fiú alaptalan dühét. – Mért pont most kellett neked is egy szerencse jós süti. Amit eddig kibontottam, abban mindenfle szerencsétlenség volt. Erre jössz te, és kibontod az utolsó sütit, amiben az áll, hogy Ámor nyila ma eltalál. – Ugyan már Youji. Neked már az nem kellett. – Azzal Omi betuszkolta morgó barátját az üzletbe. Eközben Aya még mindig azt a szerencsétlen virágot locsolva azon gondolkozott, hogy mért is érezte azt, hogy ki kell nyitnia azt a sütit. Elmélkedése azonban nem tartott sokáig, mert látóterében egy ismerős piros tűsarkút pillantott meg. Felnézett és ott állt előtte Manx. Kezében egy sárga borítékot tartott, majd bement az üzletbe intve Ayának is, hogy kövesse. Aya különösebb érdeklődés nélkül vette tudomásul, hogy újabb küldetés vár rájuk.

Titkos búvóhelyen:

-         Weiss! Egy újabb küldetést bízok rátok. Fiatalok ezrei tűnnek el egy tehetségkutató cégnél. Egyessek megöregedve kerülnek elő, mások torz alakban, ismét mások holtan. Van olyan aki azóta sem került elő. Akik eddig éppségben kijöttek onnan, még arra sem emlékeznek hogy ott jártak. Éjszaka vadászai. Derítsétek ki mi folyik a La Vie cégnél, és találjátok meg az eltűnt embereket.

-         A fiúk a tv-ről Manxra néztek, majd maguk elé meredtek. Manx a magával hozott kis füzeteket kiosztva elindult kifelé. Ken azonban utána szólt. – Szóval mennyünk el ehhez a céghez?! – Manx nem értette ezzel mit akar mondani. Hiszen a szalagon minden megvolt adva, és ott van a füzet is. – Hogy dolgozzunk? Az újságban felsorolták az összes lehetséges bejáratott, és azt is, hogy a rendőrség nagy erőkkel nyomoz utánuk. Biztos hogy nehéz lesz bejutni. – Nem értem mért aggódsz Ken, hiszen nehzebb helyre is bejutottatok. – Igen… de… - Mindenki kíváncsian nézte Ken arcát, ami fehér lett mint a fal. – Tudjátok, jósoltak nekem, és azt mondta egy nő, hogy meg fogok halni. – Erre a kijelentésre mindenki megdöbbent. Omi nem akarta elhinni, Aya meredten nézte Kent, majd a gondolataiba merült, Youji fellpattant, hogy igen, csak Ayának szól szerelemről a jóslat, Manx pedig nem akart hinni sem a szemének sem a fülének. Haragos nyugodt hangján magához ragadta a helyzet megoldását. – Ti a Weiss tagjai vagytok. Egy ostoba jóslat miatt nem sodorhattok veszélybe embereket. Rengeteg embernek az élete kisiklott csak azért, mert tett egy lépést az álmai megvalósításában. És Youji, hagyd abba ezt a gyerekességet. – Azzal kiment a hátsó ajtón magukra hagyva a 4 férfit.

La Vie cég:

Naru tehetetlenül feküdt egy ágyon. Nem értette mi történik vele. Csak arra emlékezett, hogy bement az ajtón, melyre az volt írva hogy színészet. Arra is emlékezett, hogy a szoba közepére kellett állnia, miután a fejére és a csuklójára tettek valami mikrofon félét. A 3 tagú zsűrinek elszavalta a monológot amivel készült, majd hirtelen szédülni kezdett és onnantól nem emlékezett semmire sem. Arra eszmélt hogy itt fekszik egy ágyon. Hirtelen kopogó léptekre lett figyelmes, majd egy ajtó csukódásra. A félelemtől mozdulni sem mert. Két nő és egy férfi jött be a szobába. Az ágyhoz léptek, majd az egyik nő, akin fehér orvosi köpeny volt, megfogta Naru csuklóját hogy ellenőrizze a pulzusát. A férfi egy jegyzetet olvasgatott, és hol válaszolt, hol meg bólogatott a köpenyes nő kérdéseire és szavára. A másik nő megfogta a lány kezét és vígasztalni próbálta. Miután ez a ceremónia lezajlott, tovább mentek egy másik szobába, és Naru egyedül maradt. Könnyek szöktek a szemébe, az anyukájára gondolt és arra, hogy milyen jó lenne most Vickyvel együtt kézenfogva hazasétálni. Miközben sírt, érezte az otthagyott meleg érzést a kezén az érintés nyomán. A folyosón, egy másik szoba előtt a két nő megállt, míg a férfi bement. A fiatalabbik szomorúan nézett arra az ajtóra, ahonnan az előbb kijöttek. A doktornő ezt észrevette és megfogta a lány kezét. Mélyen a szemébe nézett. – Tudod hogy szükségem van rád. És neked is rám. Az álmom megvalósítása nehéz lesz, de ha sikerül, akkor nem lesz többé betegség, öregség. Nem muszály ide bejönnöd. Vissza mehetsz hozzá. – Ezután a nő be ment a szobába. A lány félúton megállt. A fiatal lányra gondolt. Olyan szomorú volt, és az anyukája után sírt. Amíg így a gondolataiba merült, egy sikoltásra lett figyelmes, ami a másik szobából jött, majd a következő pillanatban megszólalt a riasztó. A doktornő kirohant a szobából, megállt a lányt megpillantva, majd a szobába visszarohanva a lánynak odakiálltotta  - Katy, menjetek és tüntessétek el a betolakodókat. – Mi történt? – Semmi, csak menjetek. – Azzal Lisette becsukta maga mögött az ajtót, Katy pedig elrohant a társalgóba, ahol már társai várták.

A Weiss ott állt a La Vie cég épülete előtt. Kedélyeik lecsillapodásával azon gondolkodtak, hogy hogy is juthatnának be az épületbe. Sikeresen átjutottak a kerítésen, ám a bejárati ajtó átlépésekor megszólalt a riasztó. Nem tudták mi történhetett, mivel Omi tüzetesen átvizsgálta az egész területett, és vizsgálatai eredményeképpen itt nem kellett volna hogy legyen riasztó. Azonban ügyesen feltalálva magát sikerült kiiktatnia a biztonsági rendszert, és elindultak az alsóbb szintekre. Miközben a folyosón futottak, hirtelen Ken fájdalmasan nyögött egyett, majd letérdelt a váratlanul ért találatt miatt. A többiek riadtan néztek rá, és meglátták a karjába ékelődött fémcsillagot. Odarohantak hozzá, azonban Aya fürkészően nézett szét. Előttük és utánuk sötétség, alig égett valami lámpa. Egyszer csak fény gyulladt, és előttük állt 4 álarcos lány. –Kik vagytok? – kérdezte egy testhez simuló lila ruhás lány. Fél arcát egy szintén lila maszk takarta el. Hosszú szőkés barna haja szalaggal volt átfűzve. Aya végig mérte a nőket, majd válaszolt nekik. – Weiss. Az éjszaka vadászai. – Erre nevetni kezdtek a lányok. A fiúk döbbenten nézték ezt a jelenetett. Ken felállva dühösen rájuk kiáltott. – Min nevettek? És egyáltalán kik vagytok? – Lám, lám. Milyen dühös a kicsike. Pedig ők törtek be hozzánk. Mi a Ladyes vagyunk. És mivel birtokháborítók vagytok, vagy inkább tolvajok, ezért most megölünk titeket. – Válaszolta egy kék hajú maszkos lány. A másik kettő szótlanul állt, majd támadásba lendültek a Weiss ellen. Omi egy kis vörös hajú lánnyal próbált harcolni, azonban a kis csaj olyan ügyesen manőverezett Omi támadásaival szemben, hogy szegény fiú teljesen belezavarodott. Miközben Omi folyamatosan dobálta őt dárdákkal, a lány egy ügyes mozdulattal a fiú mögé ugrott, majd karjával átkarolva Omi fejét, dárdáját beledöfte a fiú karjába. Az a fájdalomtól összerogyot. – csak ennyit tudsz? – kérdezte tőle a kis csaj. Majd kacagva kétvállra fektette Omit. Ezalatt Youji a lila ruhás lánnyal harcolt, aki küzdelem közben flörtölni kezdett vele. Azonban a szőke férfi nem igazán örült ennek, és bedühödve hirtelen akarta elkapni ostorával a lány nyakát, aki kikerülve a csapást elgáncsolta a fiút, aki a földre esett. Ezután a lány Youji karját megfogta, rálépett, majd kicsavarta. Ezután egy hatalmasat nevetett. Ken egy barna, hátul két cofban összefogott hajú lánnyal harcolt, Katyval. A lány piros szalagot vett elő, majd kikerülve Ken tehetetlen karmolását gyors mozdulatokkal körbetekerte a szalaggal, majd ledöntötte a földre. Eközben Aya szorgalmasan vagdosott a kék hajú lány után, majd kikerülte annak támadását. Így ment ez közöttük. Omi, Youji és Ken a földön tehetlenül fekve várták végzetüket, mikor egy nagy csattanás, női sikoly, majd dobogó léptek hallatszottak. Lisette futott rémülten feléjük, miközben néha-néha hátrafelé elsütötte a pisztolyát. Még előre kiáltott hogy fussatok, majd elrohant mellettük. A barna hajú lány, Katy felmérve a helyzetett, szalagjának szorítása alól kiszabadította Kent, majd Omiékat is. Ezután a falhoz simult. A másik 3 lány lisettet védték, így a Weiss-re maradt a titokzatos veszély elhárítása. A sötétségből egy szörnyeteg lépett ki. Döbbenetes volt. Amint kilépett a fényre támadásba lendült. Aya felé csapott, aki kivédte, majd a férfi átugrott a szörny másik oldalára, mialatt annak csápjai ellen védekezett. Youjiék is küzdöttek a csápok ellen, amik szemmel láthatóan nem éppen cirógatni akartak. A szörny felemelte egyik mérgező csápját, majd lesúlytani készült a figyelmetlen Ayára. Azonban a fiatal férfi feje előtt pár mm-re megállt. Aya mikor felnézett, a zöld csápon egy piros szalagot pillantott meg, majd annak gazdájára nézett. Ezután a zöld undormányt lecsapta katanájának egy suhintásával. Újra a lányra nézett, aki viszonoszta pillantását. Ezután Katy a szörnyre nézett, majd elfutott abba az irányba, amerről a rém jött. Végig futott a folyosón, majd benyitott Naru szobájába. A lány nagyon rosszul nézett ki. Katy felkapta az ágy lábánál heverő jegyzetett elolvasta, majd a mellékelt ellenszert beadta a lánynak. Miután meggyőződött arról, hogy jobban van, Lisette-ék után futott. Ezalatt a Weiss sikeresen elintézte a szörnyet, és még a redőrség megérkezése előtt el slisszoltak. A rendőrség megtalálta az eltünt embereket, és felszámolták a La vie céget.

Pár nappal később:

Egy elemi iskola előtt Naru várakozott. A szörnyűséget kiheverte, s a családjával is kibékült. Kishugát várta, Vickyt, hogy együtt menjenek haza. Holnap utaznak Londonba az anyukájukkal az apjukhoz. Végre látni fogja.

Ezalatt a virágüzletben tovább folyt az élet. Youji és Omi az asztalnál ülve nyalogadták sebeiket. A szőke plaboy morfondírozott, hogy ha neki bejött a jóslat, akkor Ayának is telesülhetett. Ám a következő pillanatban már eszébe jutott, hogy Kennek viszont nem teljesült, sőt, él és virul. Ken egy idős párral beszélgetett, akik azt ecsetelték hogy milyen aranyos az unokájuk és hogy Ken ráhasonlít. Aya pedig a városban sétált.

Ladyes főhadiszállása:

-Ez a tervünk nem jött be. De nem adjuk fel. – Ha végig a weiss lesz az ellenlábasunk, akkor nem kell félni. – Mondta a kék hajú lány, Koya. A szobában csak 3-an voltak. Lisette, Koya és Eiri. Mimi, a vörös hajú lány iskolában volt, míg Katy a városban.

Lisette az ablak előtt állt, és nézte a cseresznye fákat. Eiri és Koya pedig egy kis íróasztal előtt ültek egy-egy kényelmes fotelben. –a Weiss-t ki szabadította ki?- kérdezte hosszas elmélázás után Lisette. Koya elgondolkodva válaszolt.- Mielőtt elfutottam volna, láttam hogy Katy kioldja a karmos srácot és elrohan a szobák irányába. – hmmm. Értem. – válaszolta a doktornő. – mond csak Lisette, mért hagyod hogy ezt csinálja? – Pattant fel Eiri a fotelból. Csak akadályoz minket a tervünk megvalósításában. Én örökké szép és fiatal akarok lenni. Aki az utamba áll, nem érdekel hogy ki az, megölöm. – Lisette megvető pillantással ránézett Eirire, majd újra az ablakot bámulva azt mondta- nem várom el tőled hogy megértsd, hogy mi a tervem, de ha Katyhoz akár egy ujjal is hozzáérsz, én magam öllek meg. – Koya e szavak hallatán elgondolkodott. Gondolkodásából Lisette riasztotta fel. – Az öregek otthonába beépültek az embereink? – Igen. – Helyes. A további sikerünk érdekében téged bízlak meg az ottani kutatás felügyelésével. – Értettem.

Vége az 1 résznek.