Sötétség barlangja

By.: Linus

Ezer évekkel ezelőtt: A történet egy hatalmas harc kezdődött. A világ határa körül a szörnyek és az istenek folytattak ősi háborút. A csatározás több ezer évig tartott. Az istenek győzedelmeskedtek a szörnyek felett. Ceiphied-nek sikerült legyőzni a Shabranigdo-t a sötétség urát és a világban rejtette el. Ezer évekkel később egyik része újjá születik. Egyszer egy hatalmas erejű boszorkány megállította. A szörnyeteg elpusztításáért hatalmas árat fizetett…

Jelen: Hétfő reggel egy kicsilány aludt. Mikor valaki bejött a szobába. Elhúzta a függönyt és kinyitotta az ablakot. Magas, telt keblű és vékony testalkatú fiatal lány. Kék szeme és hosszú barna haja van.

-Ébresztő húgi!- szólt „kedvesen” - El fogsz késni az iskolából.

-Luna még korán van, hagyj aludni!- szólt vissza félig aludva. Fal felé fordult és aludt tovább.

- Már fél 8 van. Ha a buszról lemaradsz, akkor mehetsz gyalog - nevetet. Puff. Kapott egy kispárnát, ami jó fejbe találta. De most már legalább az álomszuszékból is látszott valami. Vörös hajtincsei mindenfelé álltak, szemei még csukva voltak. A kinézete teljesen más, míg a belső természete hasonló a nővéréhez. Luna visszavágta párnát a tesójához.

-Majd erről még beszélünk. -kiment a szobából, de még lehet hallani, hogy morog valamit

-Nővérek… Miért nem egy játék babám van helyette – mondta Lina és kimászott az ágyból. Neki állt készülődni. Fésülködéssel kezdte, de belátta nem sok értelme van. Átöltözött és rohant le reggelizni. A tányérjába csak egy tükörtojás volt.

-Hol van a többi? –kérdezte ingerülten Lina

-Nem hiszem, hogy nagyon látszódna rajtad, ha többet ennél- mosolygott és folytatta az újság olvasást. Vagyis folytatta volna, ha egy vörös őrült neki nem ront.

-ÉHES VAGYOK!!! –ordította. Hatalmas verekedésbe kezdtek. Az egész lakás a feje tetejére állt a hajcibálástól és a pofonoktól. „Élet-halál” harcot az iskolabusz szakította félbe. Szokás szerint a kicsi maradt alul.

-Remek, üres gyomorral írjam meg a töri dogámat?! –kérdezte érdeklődve

-Linuskám nehogy azt hidd, hogy tele pocival jobban menne –gúnyolódott vele a nővérre

Haha. Nagyon vicces. De legalább nem korogna gyomrom –felháborodottan bevágta maga mögött az ajtót. Majd felszállt az iskolabuszra. A buszon már várta őt Naga.

-Már megint elaludtál? –kérdezte kíváncsian mikor barátnője leült mellé

-Nem igazán, csak van egy „aranyos” nővérem. - válaszolta még mindig zaklatottan. Arra gondolt, hogy lehet valakinek ilyen rokona, akivel ennyire utálják egymást. Tovább gondolkodva rájött, hogy nem is utálja a nővérét. De még akkor sem imádja őt. Még is akkor miért van benne minden visszatérő álmában. Miért vannak neki ilyen furcsa álmai.

-Megint verekedtettek? –érdeklődött Naga- Lina figyelsz?

-Tessék? –visszatérve a földről -Ne haragudj, csak elgondolkoztam- miután látta, hogy barátnője ideges lett, mert nem figyelt rá.

-Valami baj van?

-Nem csak már megint ugyanaz az álom. De most beszéltek hozzám az álmaimban.

-Ki?

- Az arcát nem láttam, de a hangja ismerős volt.

-Meséld el!

Lina mesélésbe kezdett.

„Az egész álmom a szokásos módón kezdődött.  A nagy sötétségben futottam, míg egy kivilágított terembe értem. Különböző lények támadtak rám, de valahogy ki tudtam védeni a csapásokat. „

A busz megérkezett az iskolához. Bementek a terembe és leültek a helyükre. Lina folytatta a mesélést.

„Folyamatosan harcoltam a szörnyekkel és nagyon elfáradtam. Az egyiknek majdnem sikerült megsebeznie, de valaki megmentett, de nem láttam ki volt az. Majd elájultam és egy üres szobában találtam magam. Majd valaki megszólalt.

-Jól vagy?- kérdezte egy kedves férfihang

-Igen. Te mentettél meg?

-Igen. Szükségünk van rád. Csak te vagy képes rá, hogy megmentsd a világot.

-ÉN? Ki vagyok én?! Csak egy átlagos gimnazista

-Szerintem nem vagy egy hétköznapi lány

-Ki vagy? Mit akartok tőlem?

-A világ veszélyben van, és csak rád számíthat. Nem szabad elfelejtened ki is vagy. Koncentrálj!

- Én most már semmit se értek!

-Idővel mindent meg értesz csak fogad el a sorsodat kicsi Linám. Ne feled én mindig veled leszek.-

Az alak eltűnt és én mintha egy csatahelyen kerültem volna. Hirtelen pár percre felvillant Luna képe. Majd felébredtem”

Lina befejezte a mesélnivalóját. Naga csendben ült, de nem látszott rajta, hogy nagyon meg lenne lepve. Majd végül megszólalt:

-Most mihez kezdesz?

-Ez nagyon egyszerű… ESZEK- felelt Nevetve Lina. Naga jobbnak látta, hogy ha ezt a beszélgetést későbbre hagyja. Lina már látott is volna neki a szendvicsének, amikor bejött a tanár.

Nem hiszem el, hogy még kajálni se lehet rendesen- morgolódott és visszapakolta a táskájába az ennivalót. Naga közben elgondolkozott. Nagyon jól tudta, hogy Lina a híres verselő boszorkány, akinek az ereje korlátlan nagyságú.  De úgy gondolja, hogy míg nincs itt az ideje elmondani az igazat. A múlt emlékei még nagyon frissek.

-Ilyen nehéz napot! –dörmögött Lina

Hazafelé tartottak Naga-val. Úgy gondolták, hogy szép idő van egy sétához, és ma kihagyták hazafelé a buszozást.

-Ne morogj már!- korholta le barátnőjét- Neked mindig van valami bajod!

-Dehogy is- nevetett Linus- Hallottam egy új könyvesboltról. Mostanában nyílt.

-Nem is tudtam, hogy szereted a könyveket. De nem hiszem, hogy túl jó ötlet.

-Nagyon vicces. Állítólag nagyon helyes fiú dolgozik ott. Nézzük meg!- meg fogta Naga karját és elkezdett futni.

Naga-nak válaszolni se volt ideje. Mikor a bolthoz értek egy „kisebb” tömeg közepén találták magukat.

-Életem legrosszabb napja- mérgelődött már megint- De menjünk be Naga!

-Jó- Lihegett, mert most érte utol a lelkes lányt

Bent az üzlet hatalmas volt. Mindenfelé érdeklődő vásárlók. Nagy érdeklődéssel nézelődtek mikor valaki, megszólította őket:

-Üdvözöllek titeket! Nevem Alex- megfordultak és meglátták a hang tulajdonosát. Egy magas, jóképű és szőke hajú srácot. Naga felsikított majd elájult, mert felismerte a fiút.

-Naga! Jól vagy?- Lina aggódott érte

-Nyugodj meg! Biztos, hogy mindnyárt jobban lesz- Alex felemelte és elindult vele a raktár felé

-Hé várj meg!- kiáltott utána

-Ide nem jöhetsz be, mert kicsi a tér és nem lenne levegője. De nyugi mindnyárt visszajövök- válaszolta Alex

-Jó- bólintott

Alex bement és behajtotta az ajtót. Letette az egyik raklapra és elkezdte felpofozni

-Jól vagy? –kérdezte a lánytól miután magához tért.

-Igen. Köszönöm. Te vagy az?

-Kire gondolsz?- néz rá értetlenül

-Tényleg te vagy az? El se hiszem- tért a lényegre Naga

-Ismerlek?

-Naga vagyok. Nem ismersz meg Gourry?

Lina az ajtó mögött állt. Amikor meghallotta, hogy hívta Naga a fiút valami furcsa érzés fogta el.

-Gourry? Biztos jól vagy? Az én nevem Alex és nem ismerős ez a név.

-Ne haragudj, összekevertelek valakivel. Egy fiúval, aki nagyon jó barátom volt, de már sajnos nem él. –magyarázkodott Naga

-Mi történt vele?- kérdezte kedvesen Alex

-Egy baleset. Ne haragudj, hogy összetévesztettelek

-Semmi baj- mosolygott rá a fiú és egy pohár vizet nyújtott neki- Idd meg!

-Köszönöm.

Ekkor betoppant Lina. Leplezve megdöbbenését.

-Naga jobban vagy?- kérdezte a vizet kortyolgató lánytól

-Aha. Menjünk haza! Köszönök mindent Alex -megitta a pohár vizet és elindultak Lina-val

-Szívesen. Gyertek máskor is- mondta az integető két lánynak

Tök aranyos volt ez a srác! Ugye?- kíváncsiskodott, de Naga csak akkor felelt mikor, Lina jól meglökte

-Ne haragudj. Csak még mindig ne vagyok teljesen jól! Hazamegyek, és holnap megbeszéljük. Rendben? - válaszolta Naga

-Elkísérjelek? –bár sejtette Naga válaszát

-Nem kell köszönöm, jobb lesz egyedül. Akkor holnap! Szia!

-Szia!

Lina még egy darabig értetlenül nézett a lány után, majd ő is hazament, de nagyon aggódott barátnőjéért De sajnos nem tehetett érte semmit. Úton hazafelé a nap dolgain gondolkodott.

~Milyen rég volt reggel ~gondolkozott magában Lina ~ de az a fiú, Alex. Vajon ő kicsoda?! Naga ismerheti? Nagyon ismerős volt nekem is, bár nem hiszem, hogy régen találkoztunk. De akkor mi volt az a fura érzés, mikor Naga egy másik néven hívta?!~

Közben hazaért és felment a szobájába, mivel semmi kedve nem volt a nővérét hallgatni. Ajtót becsukta pont testvére orra előtt. Luna látta, hogy húga nincs valami jó hangulatba, most inkább hagyta.

~Olyan ismerősnek tűnt ~gondolkodott az ágyon fekve~ mintha nagyon közeli ismerősök lettünk volna. Ez lehetetlen, mert én mindig itt éltem és őt még soha nem láttam a városban. Naga akkor lett rosszul, mikor meglátta Alex-t. Vajon ez véletlen? És miért hívta Gourrynak? Furcsa név, de valami megmozdult bennem a név hallatán.  ~lassan álomba merült

Eközben Naga is hazaért.

-Ezt nem hiszem el -kezdett el magában beszélni- Ő nem lehet… Gourry, hiszem ő meghalt. Vagy még is?!  Lina fel se ismerte?! Ennyire elfelejtette volna még az emlékét is?! Ez lehetetlen. Ha felismeri, hogy reagált volna? Milyen emlékei lennének?! Kíváncsi lennék az ő véleményére is, de nem kérdezhetem meg tőle ~ Naga egész éjjel gondolkodott és semmit sem aludt. Lina már aludt, de megint azt a különöset álmodta. Felriadt és nem bírt visszaaludni. Alexen és a Nagával való kapcsolatán gondolkozott. Reggel Naga és Lina különösen viselkedett, de nem igazán tudták, hogy mit mondjanak a másiknak. Napfolyamán a dolgok tovább bonyolódtak, mikor egy új osztálytárs jött hozzájuk… Iskolában mindenki nagy izgalommal várták az új osztálytársat. Naga kíváncsi volt, de azért félt is, hogy vajon ki lesz.

Olyan álmos volt, hogy kicsit elbóbiskolt. Megérkezett az új lány. Elég alacsony növésű volt. Vállig érő fekete-lila fényben tündökölt. Kék szeme arcával együtt mosolygott.

-Osztály! Ő itt Ami! Mostantól osztálytársatok lesz. –mondta a tanár és ki ment

-Sziasztok! –köszönt az osztálynak

-Szia –érkezett a felelet kórusban

Ami helyet keresett magának. Lina előtt talált egyet és leült. Naga lassan felébredt, de majdnem leesett a székről mikor meglátta a lányt.

-Amelia? Te vagy az? –kezdett szörnyülködni

~Már megint~ lepődött meg Lina

-Amelia? Ő kicsoda? –kérdezte az új lány

-Kishúgom. Te vagy Amelia. El se hiszem. Jól vagy? –Aminak válaszolni se volt ideje, mert Naga a nyakába ugrott

-Hé! Engedj el! –akadt ki Ami

Naga gyere ki –Lina próbálta leszedni barátnőjét, majd kituszkolta a teremből, ahol mindenki Nagára nézett.

-El árulnád mi bajod van? Először a könyvesbolt, most meg ez.  Mi van veled? –kérdezősködött Lina

-Nekem? Semmi. Csak egy rossz emlék semmi

-Mi az, hogy a húgod?

-Nem érdekes felejtsd el

-De érdekel. Mintha meg lennél zavarodva

-Dehogy is. Biztos csak fáradt vagyok. Haza megyek és lefekszem. –elindult volna, de Lina nem engedte

-Ennyivel nem úszod meg. Ki az a Gourry? Ki az Amelia?

-Emlékek a múltamból, de te honnan tudsz Gourryról? Csak nem…?

-Hallottam a boltban. Mi nem? Mi van vele

-Semmi. Nem fontos

-De fontos. Soha nem láttalak téged ilyen idegesnek, mint most

-Sajnálom, de ezt nem veled fogom megbeszélni –elindult

-Ezt nem a legjobb barátnőddel kéne megbeszélni?

De Naga ezt már meg sem hallotta.

~Ez nem véletlen. Most már biztos, hogy Gourry és Amelia a városban vannak. De miért nem emlékeznek semmire?~

Hamar hazaérkezett. Úgy tervezte, hogy vesz egy forró fürdőt és lefekszik. Ám amikor a szobája lépett azt hitte, hogy képzelődik.

-Szia Naga! -egy fehér csuklyás idegen ráköszönt. A csuklya alatt egy furcsa kinézetű fiú volt, aki nem teljes ember volt- Ne ijedj meg tőlem!

-Zelgadis te vagy? -kérdezte félően és remélte, hogy most minden kérdésére választ talál.

-Igen én vagyok és elnézést, hogy csak így betörök hozzád.

-Zel!

Nagyon megörült neki. Odarohant hozzá megölelte és elkezdett sírni. Zelgadis visszaölelte és elkezdte nyugtatni.

-Mi ez az egész? Mi történik? Kik vannak körültem? Miért nem emlékeznek semmire? Linaval mi van? Te hogy kerülsz ide? –Naga kezdte faggatni Zelgadist

-Először is nyugodj meg! Ne aggódj minden kérdésedre választ kapsz.

Naga főzött teát és felvitte. Majd Zelgadis mesélni kezdett.

-Na hol is kezdjem

-Gondolom az a legjobb, ha elölről kezded –válaszolta pimaszan Naga

-Nagyon szellemes vagy

-Jól van bocsi, csak kezd már el

-Shabranigdo-t ismered?

-Igen tudok róla. Ismerem a történetét és a feltámadását is.

-Nem tudni biztosan, hogy Shabranigdo feltámadt volna akkor, mikor ez az egész megtörtént. De egy biztos köze volt hozzá. Szörnyek támadtak ránk, elkezdtünk velük harcolni. Amikor végeztünk és indultunk volna haza az egyik szörny még élt és oda szólt nekünk:

„Sötét nagyúr nem sokkára újra a régi lesz, már nem kell sok idő és visszatér hozzánk” –mondta, majd meghalt

Naga csendben figyelt, majd Zelgadis folytatta

Nem értettük, hogy mit akar. De reméltük, hogy csak viccel. Következő napok nyugalommal teltek. Egyik éjjel egy sereg zombi tört ránk. Harcoltunk, de valamiért nem bírtunk vele. Céljukat elérték. Linát elkábították és magukkal vitték. Napokig kerestük, de mintha a föld nyelte volna el. Ekkor te valamilyen egyedi akciódon voltál. Egyszer csak a semmiből felbukkant előttünk. De ő már nem az a Lina volt, akit mi is ismertünk. Arca sápadt és fehér, szeme üresen csillogó volt. Nem ismert fel és megtámadt minket. Mi csak védekeztünk. Nem voltunk rá képesek, hogy megtámadjuk. Nagyon jól tudtuk, hogy nem ön maga. De tehetetlenek voltunk vele szemben. Szép lassan legyengített minket. Először megölte Ameliát majd engem is. Gourryt nem volt könnyű megölnie, nem azért mert gyenge volt. Hanem a teste nem engedelmeskedett neki, mert nagyon szerette. De végül őt is megölte. Sylphiel megjelent és elszörnyedt a látványon. Érdekes Lina őt nem bántotta. Szemébe nézett, azt mondta sajnálom. Majd ködé vált. Sylphiel kicsit habozott, majd visszaadta az életünket. Én megköszöntem, de mielőtt bármit is kérdeztek volna kitöröltem az emlékeiket.

-Te voltál? -lepődött meg Naga

-Igen én. De úgy érzem ez volt a helyes döntés. Sajna a történet végét nem ismerem.

-Hihetetlen. A következményekre nem is gondoltál? Egymásra sem emlékeznek. Arra sem, hogy barátok voltak.

-Nagyon jól tudom. Időleges megoldás

-Időleges?! Lassan már két éve, hogy Lina nem tudja ki

-Nyugodj meg! Szerintem így a legjobb. Szerintem a sötét nagyúr irányította.

-Sötét nagyúr? De vajon miért?

-Egyszerű a válasz, Lina erejéért.

-Hát persze, a szörnybéklyó.

-Mi történt Linaval az eset után?

-Pontosan én sem tudom, de azt igen, hogy miután visszatértem már itthon feküdt. Anyukája azt mondta, hogy balesete volt és nem emlékszik semmire a múltból. Családjában senki nem tudta, hogy boszorkány. Tényleg semmire nem emlékezett, még nekem is be kellett mutatkoznom. Utána nem sokkal meghallottam a halálhíreteket. Nagyon kiborultam. De Linaval erről nem beszélhettem. De áruld el nekem, hogy mi az oka annak, hogy mind itt vagytok?

-Nem tudom, hogy a többiek, hogy kerültek ide, szerintem véletlen

-Te miért jöttél?

-A múlt meg ismétlődni látszik, és meg kell akadályozni. Szükségem van Linara.

-De hát ő nem emlékszik semmire és nem hiszem, hogy valaha is fog

-Én nem így gondolom. Gourry megjelenése és a sötét erők mozgolódása. Nem sokára minden visszaáll.

-Ezzel arra célzol, hogy Shabranigdo életre kell.

-Sajnos már életre kelt, de még nagyon gyenge.

-Életben van?

-Igen

Nagának ez már sok volt. Elájult, de Zelgadis elkapta, és az ágyra fektette, majd elment. Még nem tudta, hogy miként hozza vissza barátait. Gondolatai közben furcsa érzés kerítette hatalmába, mintha valaki hívná és hirtelen irányt váltott. Iskolához ért, ahol most csöngettek ki. Sok iskolás között meg látta Linát és Amit. Egyikőjük sem változott semmit, bár Lina nem ordítozott. Jobbnak látta, ha egyelőre még nem látják meg és elindult az ellenkező irányba, mint a lányok. Itt már vártak rá.

-Örülök, hogy láttalak Zelgadis! –szólította meg egy iskolai egyenruhás fiú, nem sokkal volt magasabb az átlagnál. Barna hosszú haját összekötve hordta. Lila szeme csak úgy csillogott a napfényben.

-Te ki vagy? –kérdezett vissza Zel.

-Hát persze nem ismerhetsz meg. Gyere velem, mert itt nem biztonságos –elindult
-Ugyan miért bíznék benned? Azt se tudom, hogy ki vagy!

-Nem kérhetlek és nem is, követelhetem, hogy kövess. De a barátodnak, Linának nem sok esélye lenne Shabranigdo ellen.

-Te honnan ismered a sötét nagyurat?

-Csak én segíthetek. Gyere velem, ha segíteni szeretnél Linán!

Zelgadis meg magyarázhatatlanokból érezte, hogy követnie kell őt. Elindultak a fiúra lakására. Egy kis kertes házban lakott édesanyjával, nevelőapjával és kistestvérével.

-Anya megjöttem! –köszönt a fiú, mikor belépett a küszöbön

De senki nem válaszolt. Az asztalon egy cetli állt:

„szervusz Kisfiam!

Kaját találsz a hűtőbe! Elmentem boltba, majd az öcsédért. Sietek haza! Apa túlórázik!

Puszi: Anya”

-Így legalább nyugodtan tudunk beszélgetni!

Felcsalta a még mindig bizonytalan Zelt a szobájába.

-Akkor hadd halljam! –türelmetlenkedett Zel

-Ülj le –mondta és hozott frissítőt

Visszajött és elkezdte mesélni a történetet.

-A történetet az én létezésemmel kezdem. Nem csodálom, hogy nem ismertél fel. Én Rezo, a vörös pap reinkarnációja vagyok.

Zel csak nézett -Ez komoly?- fakadt ki belőle a kérdés

-Igen. Miután megöltetek sokáig bolyongtam az alvilágban. Éreztem, hogy a sötét erők mozgolódnak. Ebben a testben születtem újjá. Az erőm nagy része elapadt, és így élek több éve ezen a világon. Boldog vagyok, mert visszakaptam a szeme világát. Megváltoztam. Tudom, hogy a barátaid nem emlékeznek semmire és újjá születtek. Lina most nagy szükségünk van!

-Ezt én is jól tudom. Azért vagyok itt.

-Véletlen műve, hogy az ő osztálytársa vagyok. Amelia is visszatért. Tudsz róla?

-Igen tudom. Gourry is visszatért. Szerintem nem sokkára megjelennek a többiek is.

-Rendben. Ne aggódj miattuk, majd vigyázok rájuk

-Pont te? –nevetni kezdett Zelgadis

-Igen. Bár az erőm nem akkora, mint rég volt, de azért nem vagyok el veszve.

-Rendben. Mondtad, hogy ha nem jövök veled, akkor Lina nem lesz képes legyőzni a sötét nagyurat.