Kaleido Star-A szerelem művészete

Layla lassan, nyugodt higadsággal sétált a színpadon.
Tekintetét olykor felsütötte , miközben erős, mégis gyengéd
ujjaival beletúrt hosszú, aranyszőke hajába, mely émelyítő,
kecses hullámként simult arcához. Gondolatával megérintette
a hely minden egyes, ismerős szegletét, majd első
felléléseire emlékezett vissza, amint kemény tekintetére
szürke bágyadság borult. Meglepve fordult a sötét árnyakhoz.
Az éj már rég bekapta a világ eme szögletét. A csendes
némaság ordított a függönyök közt, melynek mindenható
robaját lépések törték meg. Az ében fátylak mögül Yuri
lépett elő. Layla hidegen tekintett rá. Azt hitte végre
egyedül lehet, de magába zárkózott, büszke nyugalmát
megzavarta a férfi. Yuri oda sétált a lányhoz:
-Miért vagy itt?
-Ezt én is kérdezhetném tőled...
-furcsa, ugye?-tekintett az üres székekhez.
-A színpad mindig élettel teli, azzal együtt, ami a színpad
mögött van...Most viszont csendes minden, csendes és kihalt...
-Ez lesz a jövő...
-Mikor ez a nyugodág sosem múlik el és az éjszaka örökké
tart. Nem él a társulat örökké, ahogy semmi sem.-azzal mellé
simult.
Layla kék tekintetén nem tört meg a büszke jégpáncél. Nem
jött zavarba, csendes arcát nem szántották fel az érzelme
ráncai, pedig belül égett, égett mint...
-A főnix...-suttogta a fülébe a férfi, mitől a lány szemei
kissé megrezdültek-A főnix is elpusztul, mégis ujjá születik.
Layla higgadtan a férfira meredt. A földön két árny terült
szét, melyek hirtelen eggyé olvadtak össze, amint a fiú
szelíden Laylához hajolt és megcsókolta olyan természetes
nyugalommal, hogy a lány szemeiben a büszke jég egy
pillanatra megtört és elöntötte őket a féktelen derengés.
Szempillái gyengéden átölelték egymást, úgy, ahogy őt
bilincselték le a fiú kényeztető karjai. Minden perc egy
örökkévalóságnak tűnt, mintha a végtelen idejük lett volna
arra, hogy kiéljék elfojtott szenvedélyüket, amint a pír
ajkak egymáshoz tapadva pihentek hosszú, édes perceken
keresztül. Utána a fiú megérintette Layla combját, mi miatt
a lány szemei néhány másodpercre kinyíltak a döbbenet miatt,
de aztán újra a vágyak tengerébe zuhant bele, melyből nem
tudott kiúszni...

Az éj csendje eszeveszettül rikácsolt, ürességtől kongó
hangját halk zihálás törte meg. Az ében árnyak szelídül
sumogatták a két alakot, kik eggyé olvadtak össze. Testük
keserűen egymáshoz tapadt a szaporán csorgó verejték miatt.
Layla kéjesen felemelte fejét. Ajkai vadul szakították el
egymást, vágytól remegő szájából a büszkeség mégsem engedett
ki egyetlen remegő sikolyt sem, csak nyáladzó nyögéseket.
Yuri alatta mozgott. A férfi viszont vadállatként üvöltött,
bár próbálta visszafogni tajtékzó érzelmeit, miközben
ritmukusan csapódott neki a lány ágyékának. A féri
„könnyező” arcával gyengéden és szerelmesen a lányra
nézett, kinek kék tekintete hirtelen megnyílt, megtörve
rajta a rideg jeget szabadjára engedve hullámzó érzelmeit.
Csak egyetlen könnycsepp ugrott ki belőlük a görcsös
mozdulat miatt megcsillanva a forró levegőben. Yuri
gyorsabbra fogta a tempót. Lassan felkelt és az ölébe
ültette Laylát. Fejét mellei közé fészkelte be. Nuygodtan
szuszogott a két, kellően gömbölyded, vonzó húsdarab közt,
majd mohón a szájába vette az egyiket és megízlelte a
mellbimbót, mely megkeményedve, kívánatosan magasodott
rajta. Layla szépséges hajtengere eltakarta a fiút, kinek
rutmusosan mozgó hátán az izmok kitartóan, verejtékezve
lüktettek. Cuppogó hang járta át a keserű levegőt. A lány
görcsösen ,kéjtől remegve felállt és belekapaszkodott az
egyik létrába. A főnix táncára gondolt...A főnixére, mely
most belül égette... Ujjai kitartóan markolták a fémet,
melyről ragadva csorgott le édes verejtéke, miközben kéjesen
kissé előrebukott és elgyengülten megkapaszkodott benne,
mert a parázsló érzés felperzselte lüktető bőrét. Yuri
gyengéden megtartotta, Laylán ugyanis kába gyengeség lett
urrá, amint a szenvedély végtelen tengerében fuldoklott. A
fiú magához szorította, melytől a lány álmos szemei újra
kinyíltak. A lobogó, kék tekintetben a fiú meglátta saját,
pír arcát, mely úgy tűnt, mintha szét akarna folyni az
izzadság tengere miatt. Layla halkan felnyögött, amint a
férfi hímvesszeje keményen lüktette belsejében nyalogatva és
szeretve a húsát, mely görcsösen vonaglott a nedvesedő
gyönyör miatt, mely folyamatosan tolta őket a csúcs fele,
amint eláztatta a lány combját. Layla feje lassan hátra
csuklott, ajkai üres sikolyra nyíltak, amint Yurival együtt,
főnixpárként száltak a felhők tengerében násztáncot járva.
Egymáshoz tapadva omlottak le...Layla elgyengült kezei
cuppogva lecsusszantak a fémről, de elméje és szelleme
magasan szárnyalt ezüst gyönyörként a mennyei égen sipítva
és tüzelve, mint egy főnix. Az éj volt a közönsége annak a
csodának, mely kettőjük közt történt azon az éjjelen...
VÉGE